Általános ajánlás, hogy mindig 10%-kal több anyaggal célszerű számolni, ám a leeső hulladékot előnyösebb már a tervezéskor megközelítően kiszámítani. A csomagolt kötegeket nem bontják meg, így szinte mindig "túlvásárlásra" kényszerülünk. A maradék anyag felhasználása mindig gondot okoz, ám ha "egy füst alatt" egy kisebb helyiség leparkettázását is tervbe vesszük, esetleg minimalizálhatjuk a maradék anyag mennyiségét.
A levágott szőnyegdarabot előbb terítsük ki, és igazítsuk úgy a helyére, hogy a száliránya a bevilágítás irányával, vagy valamelyik oldalfallal párhuzamosan fusson. Célszerű valamelyik sarokba pontosan beillesztve kezdeni, majd ettől átlósan a másik sarok felé haladva, jobb és baloldalra hullámmentesen kisimítva kitekerni az anyagot. De ha a helyiségnek van egy hosszú egyenes oldala, akkor ahhoz igazítva simítsuk el a szőnyeget, és szabjuk le a rá merőleges oldal szélét.
Beszabás:
Ha a falat beugrók, vagy kiszögelések törik meg, akkor ezek széléhez igazítva, esetleg bevágásokat ejtve, bő ráhagyásokkal igazítsuk el a szőnyeglap szélét. Ezt követően hozzáfoghatunk a szélek pontos beszabásához. Szerszámként széles acél spatula és éles pengéjű szőnyegvágó-kés szükséges.
Rögzítés:
Ha már a beszabásokkal végeztünk, következhet a szőnyeg padlóra rögzítése.
Szegélyezés:
Ez nemcsak a falak mentén lényeges. A különféle burkoltok találkozási vonalában, speciális lezáró profilokkal, átmeneteket képezhetünk az eltérő magasságú burkolatok között. Szegélyként használhatunk a falon kívül vezetett elektromos vezetékek elrejtésére is alkalmas műanyag csatornát vagy a szőnyegből leszabott csíkok is felragaszthatók a hozzájuk való műanyag sínnel.
A szegélyek teszik kompletté szobánk padlószőnyeg burkolatát, nem érdemes ezen spórolni.